Galerie des Cotelle – le palais de la Lune ecliptente

„S a sírt, hol nemzet sűlyed el,
Népek veszik körűl,
S az ember millióinak
Szemében gyászköny űl.”

Az élet tanítómestere csütörtökön shido-val intette meg a magyart.

Harminc esztendő nem volt elég, hogy megszabaduljunk az ezeréves „átoksúlytól”. Hiányzott hozzá az ész, az erő és – mindenekelőtt – a szent akarat.
Így hát elkövetkezett ez is.

Gondoltam, hogy a szlovák miniszterelnök trianoni megszólalása kapcsán lesz olyan nemzeti elkötelezettségűnek látszani akaróbb vezető, aki kiáll a megvezetettek elé, és elmondja majd, hogy mi lehetett a szokatlan szlovák pátosz oka.
De nem volt ilyen.
Persze, a holdkóros vezetőket elnézve még azt is elhiszem, hogy többségüknek fogalma sincs róla...

Vörösmartynak viszont nem volt igaza: a bennünket körülvevő ember milliók szemében a könny korántsem a gyászé!
Nekik ugyanis semmi okuk a gyászra!

Ahogy a kapitalizmusra, úgy a történelemre is igaz: ami az egyiknek veszteség, az a másiknak nyereség. De hát honnan is tudta volna ezt szegény költő 1836-ban?

Vagy a még szegényebb magyar 2001 után.
Okos szóra az sosem hallgatott, ellenben a szépet azt nagyon érti. Mármint, ha valaki róla; neki mond szépeket.
Az jöhet! Akkor az sem baj, ha hazudik.
De az Isten legyen irgalmas annak, aki tükröt tartana elé!

Vajon újabb, s újabb turul szobrot avatva felködlik előtte Turán is; s a turáni átok? Sikerül megszabadulnia tőle?
Eh, írok itt ilyesmit! Minek?
S kinek?

Inkább egy jó tanács – ha már keleti a nyitás – nem ártana ránézni a dzsúdó új szabályaira.
Újabban már három shido elég a leléptetéshez!
Az elsővel ugyan hetvenöt évet várt még a bíró, de a másodikat már harmadannyi idő után meg fogjuk kapni.

Addig is.
Az autókon le lehet cserélni a matricákat az augusztus 30-i térképre.
Persze csak azokon, amiket még nem foglalt le a végrehajtó...